5.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés.. part 2

5. fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés.. part 2

Fogtuk egymás kisujját Ronnal és úgy gurultam mellette. A többiek előttünk mentek, így szerencse nem láttak semmit. Mikor megérkeztünk sok idő után a Dohány utcába, szinte az utca végéhez sétáltunk. Ott lementünk egy pincehelyiségbe, de előtte a hónom alá vettem a deszkám és elváltak egymástól kisujjaink a fiúval. Egy kissé szűkös és ingatag lépcsőn mentünk lefelé, ahol elénk tárult a kis társaság. A lejövő csapat szétoszlott és Ron eljött velem a vezérhez. Történetesen Ciklon elé. Egy másik terembe sétáltunk, mindenhol félhomály, cigaretta és kávé szag terjengett mindenhol. Mint egy romkévázóban. A mellettem lépkedő fiú kopogott a vasból készült ajtón,s lassan kinyílt. Ami elénk tárult nem volt más, mint Lina az asztalon ülve, mellette egy lila hajú, cicafüles lány, lehet, hogy ő Ciklon.

- Üdvözöllek a Lázadók főcsarnokában Jackie. Én vagyok a vezető- tartotta kezét nekem a lila hajú.Megfogtam a kezét és kezet ráztunk

- Kezdődhet a beavatás, szerinted Ron?

- Nekem édes mindegy, mehet.- kicsit vállat von

- Akkor. Jackie, meg kell adnod néhány adatot magadról, onnantól fogva csak az átalakítás maradt hátra, no meg a lázadó névválasztás.

- Benne vagyok. –mondom elszántan

Az orrom elé toltak egy kis lapot, amin mindenféle kitöltendő hely volt. Leültem az egyik székre, keresztbe tett lábakkal, felettem Ronie könyökölt. (Igen, Ronie, ezt a becenevet adtam neki  >.< )

- Születési név, lakhely, születési dátum, magasság, osztály, hajszín, szemszín. –sorolja föl Ronie a hátam mögött a dolgokat, közben Ciklon elővett egy tollat, hogy jegyzeteljen

- Jackie Rebeka Loran, Texas, 1999. Augusztus 1. , 172 cm, 10.c , fekete, kék. –válaszolom meg egyesével az adatokat.

- Rendben, akkor milyen hajszín áll hozzád közelebb és mi lesz a lázadó neved?

- Hm…-egy pár másodpercig gondolkozok- Talán a vörös vagy a tűz piros áll a legközelebb hozzám, esetleg névre a Vadóc.

- Kis cica-mosolyog Ron

- Meow..

- Jól van gyerekek, kérlek Jack’ ,hogy menj Rosehoz, ő megcsinálja a hajadat és pár átalakítást is végez rajtad. Szeretnél pc-t?

- Öhhhm… Nem lenne rossz, de csak a számba szeretnék.

- Ezt megvitatjátok odabent, Picúr, kísérd el.

Jelent meg egy nagyon pici termetű, pastel gothhoz hasonló lány. 3 féle színű volt a haja, arca tejfehér. Megfogta a kezemet és úgy mentünk el Rosehoz. Már a folyosón lehetett hallani a tetováló tű éles gép hangját. Bekopogtunk és egy magas, barna hajú, tele tetovált lány nyitott nekünk ajtót. A székben egy fiú ült, félkész tetkóval az alkarján.

- Bocsánat a zavarásért Rosie, de meghoztam Jackiet, az új rebel tagot átalakításra..

Picúr

- Hmm, milyen szép szemű kislány-mosolyog rám és nyújtja a kezét- Én Lily White vagyok, de az itteni nevem Rose!

- Én Jackie Loran vagyok, mostantól pedig majd Vadóc leszek-megrázom határozottan a kezét

- És legalább van benned erő! Ez tetszik-nevet egy picit és ránéz a fiúra- Roli, gyere vissza később, most fontosabb dolgok akadt.

A fiú megigazítja hamu szőke haját és kimegy a szobából. Én leültem a helyére és a tükör felé lettem fordítva. Megnézte a hajam állagát Rosie és kifésülte. Akkor kezdődjön az átalakulás..

4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés... part 1

4.fejezet Egy egyszerűen furcsa érzés… part 1

Kihúztam az ágyat és ráraktam a lepedőt és párnát + takarót.  Picit ásítva ültem le rá,majd a bőröndöt magam elé raktam. Kivettem belőle egy könyvet és a telefonom. Egy jó vastag könyvet tartottam a kezemben, a mobilt bekapcsoltam. Az első képen én voltam a kiskutyusommal, aki sajna 3 évvel ezelőtt meghalt… Feloldottam a képernyőzárat és kikerestem a Youtubet. Mielőtt megkerestem volna a kellemes kedvenc zenémet, felnéztem a feliratkozókra. Régebben csináltam videókat, az utolsót 2 hónapja raktam föl. Múltkor 42-nél jártam, most meg… 85 jesszusom! Ilyen gyorsan sose pörgött a feliratkozó számok. Mindegy, megint elkalandoztál Jackie! Megráztam a fejem és kikerestem azt a számot, ami kellett nekem. Beraktam a fülesemet, hátamra feküdve olvastam a Végzet ereklyéit, betakart lábfejjel.

- Mit olvasol?- kérdezi Lina ásítva, hátára feküdve

- Végzet ereklyéi, közben Linkin Parkot hallgatok

- És miért pont Linkint?

- Mert BvB-t nem találtam.. Legalábbis nem tudom, hogy olvasáshoz mi lenne jó

- Ubroken, Set the world on fire, Heart on fire, Faithless

- Aha.. Holnap tuti fogok hallgatni.

Visszatérek a könyv mélyére és tovább olvasgatok. Szinte magába szippantott a történet, mikor felnéztem a könyv felett, Lina már aludt. Gondoltam elolvasom ezt a lapot és leteszem. Eléggé későre járhatott, 1000x végigment ugyanaz a szám, mégse vettem észre, hogy ennyire eltelt volna az idő… Letettem a könyvet a földre, a fülest kihúztam a fülemből. Oldalamra fordultam és néztem kifelé az ablakon. A hold világította be az egész szobát, majd lassan lecsukódtak a szemeim és álomba merültem. Sokáig csak feküdtem és kósza gondolatok suhantak végig a fejemen, mint szellő a zöldellő réten. Egyszerűen sehogy se ment elaludnom.

- Vajon kibírja a kiképzést..?

- (Ez kicsoda?)

- Áh, biztos nem.. Egy ilyen tanyasi lány túl gyenge. Tűzre vele!

- (M-Micsoda?! E-Ez nem lehet igaz..)

- Itt nem bír ki 2 percet sem..

- (Elég legyen!)

"Tornacsukámba bújva gurultam az utcán"

Hirtelen kipattannak a szemeim és lihegve felülök. Kis idő után, mikorra lenyugszom, beletúrok a hajamra és fogom a fejem. Körbe nézek és változatlanul ugyanabban a szobában vagyok, ahol elaludtam. De… Mégis mi lehetett az az álom? Rémálom? Kitudja.. De rémisztő volt.. Lina még aludt, mikor én felöltöztem és reggelit készítettem. Reggel 6-ra járt akkor az óra mutatója. Inkább aludtam 4 órát, mintsem, hogy szenvedjek a sötétben az álmaimban ragadva. Fél órával később minden elkészült és felöltözve megittam a kávémat. Hagytam üzenetet Linának, hogy leugrottam megkeresni a Lázadókat és, hogy elvittem egy fél doboz cigit. Felkaptam indulás előtt a gördeszkámat és a félhosszú kabátomat. A tornacsukámba bújva gurultam az utcán, hajamat vitte a szél. Egy pékségben vettem kakaós csigát és megettem út alatt. Próbáltam megkeresni a Dohány utcát, de szinte sikertelenül jártam. Végül egy parkban kötöttem ki, ahol leültem a szökőkút mellett, hónom alatt a deszka. Sóhajtva néztem magam előtt, de hirtelen erősen megszólalt a túloldalt valami ismerős zene. A hang irányába fordítottam a fejem és láttam, hogy pár fekete ruhás, színes hajú tini volt és hallgatták hangszórón keresztül a zenét. Egy ideig néztem őket, majd az egyik fiú észrevette, hogy nézem a társaságot, ekkor gyorsan elfordítom a fejem és vöröslő képpel nézem a kutat. Léptek ropogtak a száraz füvön, mögülem. Végül elém állt az a fiú, aki eddig azzal a csapattal volt és legugolt hozzám. Kedves mosolyával együtt nézett rám, nagy csillogó szemeivel, ami félig el voltak takarva a fekete haja miatt.

"Kedves mosolyával együtt nézett rám"

- Szereted ezt a zenét?- kérdezi bársonyosan nyugodt hangon felém

- I..I-Igen.. – válaszolom zavartan vörös arccal, közben kezeim kabátzsebemben volt

- Értem- mosolyog- Eltévedtél, hogy ennyire néztél minket?

- A… Dohány utca 28-at kerestem, de.. Több kilométerrel távolabbról jöttem. Nem vagyok képben, hogy merre hány méter

- Aha. Te lennél az akiről Lina beszélt?

- L-Lina beszélt rólam?- jobban vörösödik az arcom

- Nyugi-nyugi, csak hallottam, hogy mit beszélt Ciklonnal- kuncog, halványan elpirulva

- De igen.. A Lázadókhoz szeretnék csatlakozni..

- Gyere, épp készültünk beülni egy Starbucks-ba pár kávéért. Velünk tarthatnál.- nyújtja, felém a motoros kesztyűs kezét- Mit szólsz?

- Rendben- mosolygok rá, kevésbé vörös arccal, határozottan.

Megfogtam a kezét és segített felállni. Magamhoz vettem a deszkát és vele mentem vissza a csapathoz. Mindenkinek elmondta, hogy én vagyok az, akiről hír járt a telefonbeszélgetés végén. Egész végig a fiú mellett maradtam, kicsit még féltem másoktól. Pár sarokkal arrébb, ott volt a Starbucks, ott vettünk kávét és menet közben iszogattuk. Szinte mindenki feketét kért, egyedül én ittam sok tejjel, tejszínhabbal a tetején. Egyik kezemben a kávé, számban a szívószál, lábaim alatt a deszka, bal kezem szabadon maradt.

- Egyébként mi a neved?- kérdezem meg egy idő után

- Itt mindenkinek van beceneve, senki se használja a születési nevét. De neked elmondom a valódi nevem. Ron Hill a nevem, viszont hívj csak Pszínek. Azt szeretem jobban.

- Szép neved van..- mosolygok rá- Én nevem Jackie Loran. Az a becenév, ami közel áll hozzám, talán a Vadóc.

- Vadóc.. Hmm.. Illene hozzád- mosolyog vissza

Kicsit megbillen az egyensúlyom, de Ron megfogja a kezem. Szemrebbenés nélkül segít tovább menni a deszkán. Őszintén szólva kellemes volt.. Ahogy motoros kesztyűje hozzáér a sebes bőrömhöz.. Mint ég és föld. Így tovább iszom a kávét és nézelődök mindenfelé. A többiek szerintem furcsának tartanak, hogy így betolakodtam a társaságba, pedig csak 1 dolgot tudnak rólam leolvasni: jól érzem magam Ron közelében.

3.fejezet Most akkor mi van???

3.fejezet Most akkor mi van???

Egy ideig még beszélgettem Linával és, mint kiderült Los Angelesben lakik, és amíg nem lesz otthonom, addig lakhatok vele. Királyság :3 Vettünk ketten egy üveg Monstert és mentünk a kocsijához. Beültünk, én hátulra, Lina elöl és vezetett minket egy kedves lány, akinek a neve Zoe. Én hátul óvatosan kinyitottam a Monstert és iszogattam. Most először iszok ilyet, eddig, csak vizet és édesített üdítőt ittam. Fura elsőre, de finom. Néztem ki az ablakon, ahogy kezdett lemenni a nyári napfénye és felváltotta a hold, csillogó labdája. Kezdett picit melegem lenni, így összefogtam a hajamat. Így jobban látszott a nyakam és a láncom. Körülbelül 1 órát utaztunk csendben, időközben bekapcsoltuk a rádiót a Lázadó adóra. Épp ment egy nagyon szimpatikus szám, aminél csak boldogan kortyolgattam az utolsó csepp energiaitalt.

- Nem is mondtad Jackie! Miért is indultatok útnak?

- Hát… Apám költözni akart New Yorkba… Beleegyezésünk nélkül mentünk útnak, majd itt hagyott szó nélkül.

- Szegényke! –mondta Zoe és megáll a pirosnál

- Ja… Figyu, elviszünk téged Los Angelesbe, hozzám –mosolyog rám hátra Lina.

Ekkor kicsattantam az örömtől, hogy felugrottam a helyemről és beütöttem a fejem. Nevetve fogtam és csak mosolyogtam. Lina picit kuncogott, majd éjszaka közepén értünk a határhoz. Már messziről láttam a várost a nagy fényektől, így kihajoltam az ablakon nézelődni. A szél vitte a hajam és mosolyogtam.

- Jackie, hajolj vissza!- szólt rám Zoe

- De ez olyan csodás- mondom, miközben visszatükröződik a szememben a csillogás

Kis idő múlva a csillogás része lettünk és beértünk a város főterére. Mindenhol emberek és autók. Nagyon ellentéte annak, amilyen volt Texas. Lina elővett egy hosszú dobozban lévő cigit és nyugodtan rágyújtott. Közben én hátul befogtam az orrom, igaz, hogy almás illatú volt, de nagyon érezhető volt a benne lévő erős füst volt. Mikor megérkeztünk egy 20 emeletes panelhoz, Lina eldobta a cigarettát és megköszöntük Zoénak, hogy elhozott minket. Majd a csomagokkal együtt bementünk a kapun. Ott a portáról, fel a lifttel a 13. emeletre. Elénk tárult egy hosszú folyosó, amin le volt terülve a szőnyeg. Halvány mosollyal sétáltam Lina mögött és vártam, hogy megtaláljuk a szobát. 213,214,215,216… Hol lehet? 219! Kinyitotta az ajtót és feloltva a lámpát, elénk tárult a szobája. Picit kupis volt, de aránylag rendezett. Levettem a kis szakadt kabátom és a fogasra raktam. Levettem a tornacipőmet, mire Lina szó szerint ledobta magáról a kabátot és a magassarkút, majd lehuppant az ágyra, mint egy kidőlt fa. Én lassú léptekkel mentem az egyik szék felé és leültem. A dohányos asztalon 3 láda smink és 2 doboz cigi. Ehe.. Szóval ilyen a nagyvárosi lakás. Mögöttem egy kis konyhaszerűség és az mellett egy fürdőszoba. Abból a szemszögből, amiben ültem, elég csinosnak nézett ki. Mégis megcsapta az orromat egy pillanatra a régi otthonom illata, mikor a búzát arattuk régen és keveredett a bátyám kölniével.. Hiányzik egy picit, de most ez a lét is elég jó. Lina eközben nyújtózott nagyokat az ágyon és nézte a plafont.

"Belenéztem a tükörbe"

- Na, holnap mit szeretnél csinálni?- kérdezte fáradt mosollyal

- Eh… Talán szétnézhetnénk a városban..

- Nem-nem. Holnap dolgoznom kell, szóval elviszlek a Dohány utca 28-ba.

- Az.. Mit takar?

- Ott vannak a Lázadók.

- Nem mondod komolyan?! - nézek rá nagy szemekkel és hirtelen felállok

- De-de. Szóval délelőtt elviszlek, és este érted megyek. Hátha befogadnak.

- Egy próbát megér… Remélem.

- Nyugi, biztos bevesznek.- dobott nekem egy törülközőt és a hasára fordult- Elmehetsz zuhanyozni, van váltó ruhád és addigra megágyazok…Talán- motyogja a lepedőbe

 Kuncogva sóhajtok egyet és megfordulok a fürdő felé. Elindultam, majd felkapcsoltam a lámpát. Egy nagy kád, zuhanyzó, tükör, sminkek, pólók, amik koszosak és rengeteg rúzs. Egek.. Lesz mit takarítanom! Belenéztem a tükörbe és megigazítottam a semmilyen hajamat.. Összefogtam, hogy ne legyen vizes, aztán levetettem magamról a ruháimat. Jó sok sebem volt… Nagyrészt a görkorcsolya miatt, a házimunka és a sok bánat közben elfojtott karmolás.. Nem vagyok normális. Na, mindegy. Megnyitottam a csapot és vártam, míg nem jött a meleg víz. A zuhany fej alá álltam és elkezdtem mosakodni. Nagyon kellemes volt ismét tisztának érezni magam. Közben dúdolgattam egy dalt, így sokkal jobban éreztem magam az ismeretlen környezetemben. Fürdés után megtörülköztem és felvettem egy fekete toppot és egy rövid kék nadrágot. Úgy mentem vissza Linához, mire rádőltem. Ő erre csak morgott

- Na, mi van főnökasszony?

- Semmi… Kicseszett fáradt vagyok…

- És úgy fekszel itt, mint valami zsák krumpli.

- Jah… Szóval vagy az ágy másik végében alszol, vagy pedig megágyazol magadnak a pótágyon..

- Inkább a pótágy- kuncogva felállok róla és kiveszem az ágy alól a pótágyat

2.fejezet Szörnyű út kezdete

2. fejezet Szörnyű út kezdete

Olyan 11 óra magasságában beültünk az autóba és elindultunk. A városon át kellett menni. Az egyik piroson lehúztam az ablakot, valaki kiáltott.

- JLoran!!!- nézek ki és a távolban megpillantottam az egyik évfolyamtársam-felém futva.

- J-Jack?

Jack Howling

- Igen.- lihegte mellettem és belenézett a zöld szemeivel az enyémbe-Csak adni akartam valamit mielőtt elhagyod Texast

- Ez kedves tőled… De… Nem… Sz-Szükséges-dadogtam

- Ez a legkevesebb, hogy kisegítettél alsó tagozatban a farsangon!- nyújt felém egy félkör alakú láncot

- Édes vagy- csillognak a szemeim és megfogom a láncot-De a másik fele..?

- Az nálam lesz-, húzza ki a pólója alól az ő láncát- Ha ismét találkozunk, a félkörök egybeforrnak

Mielőtt megköszöntem volna, apa elindult és lassan fölvettem a láncot. Jó hosszú út állt előttünk, kb 47 óra autózás. A nap az erőteljesen sütött és a szél lobogtatta a frufrum tincseit. Fülhallgatómat bedugtam és bekapcsoltam a kézi rádióm. Épp arra az adóra, amit ma kezdtem el hallgatni. „Üdvözlök minden kedves Lázadó hallgatót, ez itt a Rebels adó, ahol csak Black Veil Brides megy. Én a segédvezető vagyok Daniella. Aki tárcsázza adónk számát, nagy eséllyel ő is Rebel lehet, mint mi! De most jöjjön a mai szám az openingünk Rebels love song!” Majd lassan elindult a szám és szinte belemélyedtem. A ritmusa, a hangzása, a lényege… Teljesen megbabonázott. Annyira nem vártam a dal végét, mert nagyon tetszett. De egyszer véget ér és jön a következő… „Ez volt a Rebels love song és most tudósítunk innen Los Angelesből, a vonal végén Ciklon a vezető! Mesélj egy picit jobban a Lázadókról Ciklon.” Pár másodpercig csend borult a rádióra, de mire eltelt 5 perc, lenézek. Elvágták a fülhallgatóm. Ránéztem értetlenül apámra, de csak vezetett. Nem figyelt. Picit megbökdöstem a vállát, de egy szó se hagyta el a száját. Majd ránézek a kezemre és látom, hogy a kézfejemen egy vízszintes vörös vérző csík áramlik rajta. Gyorsan letöröltem a csepegő piros nedvet és rátettem a pulcsim ujját, hogy elálljon. Hátra dőltem és lassan lehunytam a szemeim, kicsit el is aludtam. Nem figyeltem a külvilágra, csak visszhangzott bennem az a zene, amelyet utoljára hallgattam.  Kicsit eltelt az idő, pontosan nem tudom mennyi, de sok eltelt. Mikor megálltunk, kinyitottam a szemeimet egy benzinkúton voltunk. Elzsibbadt mindenem, így csak bicegve tudtam kimenni a mellékhelyiségbe. Ott elvégeztem a dolgom és megmostam az arcomat. A tükörből egy fekete hajú, álmos szemű lány nézett vissza, fogszabályzóban. Óvatosan elzártam a csapot és a kockás ingemben megtöröltem az arcomat. Kicsit felráztam magam és lassan kimentem az ajtón. Elém tárult a bőröndöm és ijedten körülnéztem. Apa azt

Lina Black

mondta, hogy csak tankol, erre… A kocsi sehol. Hurrá. Itt vagyok fél úton New York felé. De… Várjunk. Keletre kellett volna tartanunk és… Nyugatnak indultunk! Szóval fél úton vagyok Los Angelesbe, ha jól tudom… Leültem a boltos ajtó mellé és várakoztam a csodára. A rádió épp ment a zsebemben és kihangosítva hallgattam. Épp Black Veil Brides ment, szóval örültem. Meredten néztem magam elé és próbálkoztam rájönni, hogy hogyan fogok hazajutni

- Ahogy látom te is a Lázadó rádiót hallgatod.- mondta hirtelen valaki fölöttem. Felnéztem rá és egy vörös hajú füllhallgatós lány nézett rám. Nem teljesen volt vörös haja, mert néhol kopott a festék. És egy piros Monster volt a kezében.

- Ki vagy te?

- Lina. Lina Black. A Lázadók csapatának a tagja. És te?

- Jackie… Jackie Loran.

1.fejezet Beragadt a replay...

1. fejezet Beragadt a replay…

A reggeli nap sugarai simogatták az arcom, majd lassan kinyitottam a szemem. Velem szembe az ébresztőórám volt. A mutatói elérték a fél kilencet. Kikerekedtek a szemeim és megragadtam az órát.

- Elkések a suliból!- ugrok ki az ágyból és villám gyorsan elmentem zuhanyozni.

Egyébként Jackie vagyok, de mindenki Jacknek hív vagy Jennanak. 15 éves vagyok 8.osztályos. Texasban élek apámmal és a tesómmal. Fekete hajam van, fogszabályzóm és kék szemem. Nem nagyon vagyok barátkozó típus, csak vagyok az osztályban. Egy picit vidéki effektusom van, mert a városon kívül nőttem föl. Miután édesanyám elvált apámtól, soha többé nem beszéltünk, sőt, nem jött el az első táncos fellépésemre, amit rosszul teljesítettem… Állatokkal körülvéve és a természet társaságában élem az életem, távol szinte mindentől, szabadidőmben hímezek és hangszeren játszom. Zongorán és hegedűn. Majd még mesélek, csak most ló futtában sietek a suliba. Gyorsan felkaptam a fekete piros kockás ingem, a farmerom, táska a hátamon és indulás. Lesiettem a lépcsőn, mikor apa állított meg a konyha közepén.

- Hová ilyen sietősen, hercegnő?

- A suliba. Elkések…

- Nem, nem, nem. Szedd össze a cuccaidat és ülünk a kocsiba.

- M-Miért?-vágtam értetlen fejet

- Mert elköltözünk.

Kicsit sokkolt a hír, majd csak álltam ledermedve.

- És… Mikor megyünk?

- Ma. Ha sietsz, ebéd előtt már úton vagyunk.

- És mi lesz a tesómmal?

- Jön velünk. Max külön fogunk élni.

- Én nem élhetek egyedü-

- Nem! Míg nem végeztél a sulival és nem leszel gimis, addig nem!

Kicsit összébb húztam magam és lassan visszafordulva mentem egyenletesen a szobámba. Előkaptam a bőröndömet és pakoltam össze a ruhákat. Egy idő után bekapcsoltam a rádiót és hallgattam mit adnak be. Majd felcsendül egy lágy zongorajáték, mely átvált erős frekvenciáju gitár szólammá vált. A szám végére bemondták „Köszönjük, hogy meghallgatták a Black Veil Brides új dalát a Coffint! Hallgassanak legközelebb is!” Black Veil Brides…? Érdekes nevük van. Nem foglalkoztam azzal és gyorsan bepakoltam, ami kellett. A hajam gyorsan összefogtam, hogy ne legyen melegem és a bőrönddel mentem le a lépcsőn, megint…